Elnöki köszöntő

 

Minden településnek, közösségnek vannak megőrzésre méltó értékei, kiemelkedő teljesítményei. Ezek felismerése, gondozása és továbbörökítése a lényege és mozgatórugója a hungarikum mozgalomnak. Az átfogó értékmentő munkának mára a közösségformáló és -összetartó, identitáserősítő hatása is megmutatkozott.

 

A Magyar Országgyűlés 2012. április 2-án alkotta meg a 2012. évi XXX. törvényt a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról, amely megteremtette a nagyszabású munka törvényi kereteit.

Az alulról építkező rendszerben a háromlépcsős nemzeti értékpiramis csúcsán a hungarikumok állnak, a középső szintet a kiemelkedő nemzeti értékek, míg az alapot a helyi értéktárak nemzeti értékei képviselik. Ezek tartják nyilván a szűkebb közösség, egy település, tájegység, megye számára fontos értékeket.

Vannak tehát nemzeti értékeink, kiemelkedő nemzeti értékeink, és hungarikumaink. Ez utóbbi olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó nemzeti érték, amely belföldön és külföldön egyaránt bizonyítja a magyar nemzeti örökséghez történő tartozást, amely jellemző tulajdonságaival, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítményét képviseli. Ezeknek az értékeknek a jelentősége azért is felbecsülhetetlen, mert erősítik nemzeti öntudatunkat, a magyarság egyetemes összetartozását, eközben társadalmi-gazdasági átalakulást generálnak és erősítik hazánk pozitív megítélését.

A nemzeti értékek szakterületenkénti kategóriái a következők: agrár- és élelmiszergazdaság, egészség és életmód, ipari és műszaki megoldások, kulturális örökség, sport, turizmus és vendéglátás, természeti környezet és épített környezet.

Ezen honlap a Bács-Kiskun megyei kötődésű nemzeti értékeket mutatja be. Szerepelnek rajta a megyében fellelhető, illetve a megyéhez köthető hungarikumok, kiemelkedő nemzeti értékek, továbbá a Bács-Kiskun Megyei Értéktárba, valamint a megyében lévő települési értéktárakba felvett értékek. Elénk tárja azt a hihetetlen gazdagságot és sokszínűséget, amely körülvesz bennünket itt, a Duna-Tisza közén. Vannak közöttük nagyszerű hagyományok, amelyek összekötnek őseinkkel, építészeti remekművek, amelyek nemzedékek óta szerves részei lakókörnyezetünknek, életművek, amelyeknek példája, üzenete ma is hat ránk, találmányok, amelyek a múltban gyökerezve hatnak jövőnkre… Mindezek megszokott részei mindennapjainknak, létüket sokszor természetesnek, magától értetődőnek vesszük. Pedig érdemes újra és újra, gyermeki örömmel rájuk csodálkozni! Ezen honlap erre szeretné felhívni a figyelmet. Segítséget nyújtva és további lendületet adva további értékek felismeréséhez és oltalmához.

Rideg László
a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke

A bizottságról

A Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság tevékenysége

Bács-Kiskun megyében 2016. szeptember 26. napjáig 79 települési önkormányzat küldött tájékoztatást a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke részére arról, hogy létrehoztak-e, létrehoznak-e települési értéktárat vagy sem. Eddig 68 települési önkormányzat jelezte, hogy létre kívánja hozni vagy már létre is hozta a települési értéktárat.

A Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottsághoz 36 települési értéktár bizottságtól érkezett javaslat, valamint 16 magánszemélytől, polgármestertől, illetve szervezettől (pl. egyesülettől, kamarától, gazdasági társaságtól). Összesen 45 településről érkeztek a javaslatok (de egyes javaslatok több települést is érintenek – pl. Balotaszállási-kelebiai dámpopuláció, gemenci gímszarvas, Alföldi Kéktúra Bács-Kiskun megyei szakasza).

2016. szeptember 26-ig összesen 384 javaslat érkezett a megyei értéktárba történő felvételre vonatkozóan.

A Bizottság 340 javaslatról tárgyalt, de még érdemi döntés nem született valamennyi javaslatról.

A Bizottság összesen 188 értéket vett fel a megyei értéktárba.

A célunk az, hogy minél több települési önkormányzat fedezze fel a települési, megyei értéktárban rejlő lehetőségeket.

A megyei önkormányzat 10 szakmai szervezettel, intézménnyel kötött együttműködési megállapodást annak érdekében, hogy ezek a szervezetek szakvéleményükkel segítsék a megyei értéktár bizottság munkáját.

A bizottságról

Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság tagjai

Elnök: Szántó István
Alelnök: dr. Balogh László
Lenkei Róbert
Vörösmarty Attila
Gáspár Zsolt
Hornyák Józsefné

Javaslattételi Űrlap

Javaslattételi Ürlap letöltése



Kapcsolat

Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság
Cím: 6000 Kecskemét, Deák F. tér 3.

Telefon: +36 76 513 - 813

e-mail: bankoagnes@bacskiskun.hu



megyei kötődésű
hungarikumok
kiemelt nemzeti értékek

Linkek

 

Szabó László: A dunapataji „ö”-ző nyelvjárás (Kézirat. Dunapataj, 2015.) Részlet

A nyelvjárás (dialektus) fogalom a népnyelv alfaja, amely a beszélt köznyelv és az irodalmi nyelv egyesítő hatása alól viszonylag mentes nyelvi változatot jelöl. A nyelvjárás tehát egy területileg differenciált nyelvi rendszert jelent.

Dunapataj –földrajzi fekvésénél fogva- a déli nyelvjárástípusba tartozik, amelynek jellemzője az „ö”-zés, használata azonban nem olyan szigorú, mint pl. Szeged környékén. A nyelv hagyományozódásának történelmi segítői voltak azok a betelepítési intézkedések, amelyek a falut idegen ajkúakkal vették körül. Északon Harta német ajkú község, Kalocsától Délre - Délkeletre pedig rácok és bunyevácok élnek. Nyugaton a falu természetes határa a Duna, amely a dunántúli hatás térnyerésének természetes akadálya volt.

A régen zömében kálvinista és kisebb részt katolikus magyar lakosságnak tiszta nyelve csak a XX. század második felében indult romlásnak, részint a tömegkommunikáció, részint pedig a századvégi új népvándorlás megjelenése miatt. Gyorsította ezt a folyamatot a hagyományos családszerkezet átalakulása és az azon nyugvó paraszti gazdálkodás megszűnése.

Sajátos nyelvjárási jelenségek

1. Hangtani sajátosságok

a) A magánhangzók

E dialektus fonémarendszere a magánhangzók tekintetében 8:7. Az „ë” azonban helyzetileg kötött, és nagyon kis megterhelésű. Hangzása ugyanakkor sajátos: annyira magasan képzett, hogy gyakorlatilag az „é” rövid megfelelője.
Az egytagú és vegyes hangrendű szavak (lë, ëggy, tëja) kivételével ö-t találunk (lëvötte, betötte, mögöszi).
Zárt szótagok esetében a tagvégi „l” elmarad, helyette az előtte álló magánhangzó megnyúlik. Létre jön így a köznyelvitől eltérő hosszú „e” és „a”. (Pl. ēmék, tëjávā)

b) A mássalhangzók

A mássalhangzókészlet megegyezik a köznyelvivel. Jellemző az „n” palatalizációja a szó végén: szappany, idegöny. E jelenség érdekes megnyilvánulása, hogy a hagyma szó „gy”-je helyett is „-j”-t ejtenek, ill., hogy az első „a” megnyúlik: hājma.
Az ú.n. „foghangok” (pl. t, d, cs) elől kiesik az l, az azt megelőző magánhangzó megnyúlik: volt-vót, bolt-bót, öltözik-őtözik, gyümölcs-gyümőcs.
Hiátustöltő („hézagtöltő”) hang a köznyelvi j (pl. tëja).
Rövidül a mássalhangzó az arra, forr, orr szavakban oly módon, hogy az előtte álló magánhangzó lesz hosszú: āra, fór, ór.
Zárt szótagban az l nem hangzik, ellenben megnyúlik az előtte lévő magánhangzó: elmegyek-ēmék, fölteszem-főtöszöm.

2. Alaktani sajátosságok

A –szor, -szer, -ször ragok végéről eltűnik az r, a szóvégivé váló magánhangzó megnyúlik: sokszor-sokszó, akkor-akkó. Ugyanakkor pl. az „ezerszer”-ből nem ezerszē lesz, hanem ezersző.
A –ból, -ből határozóragból mindig –bú, -bű lesz: virágbú, levélbű.
Dupla tárgyrag található az „az”, „ez” mutató névmások végén: asztat, esztet.

3. Szókincs

A mindennapi szóhasználat lényegében megegyezik a köznyelvivel. Az eltérés javarészt a kiejtésben nyilvánul meg. Kevés a valódi tájszó, ezért is különösen értékesek az ide tartozó földrajzi neveink.

a) Alak szerinti tájszók (amelyek ejtése csak kissé tér el a köznyelvitől): ezek a leggyakoriabbak, az 1-2. pontban leírtaknak megfelelően kiejtett köznyelvi szavak. Érdekességként kiemelendő: terő = tereh - teher
A terő szó megőrizte a „teher” régi –egyébként német eredetű- alakváltozatát („Sürgő csoport, száz szolga hord,/Hogy nézni is tereh” – Arany János: A walesi bárdok), de rögtön az ö-ző nyelvjáráshoz igazodott.
Ugyancsak így -az ún. hangátvetéssel (a tőmássalhangzók megcserélődésével)- keletkezett a meztéláb = mezítláb szó is. Újabb keletű példában: motrot!

b) Jelentés szerinti tájszók, pl.:

mögóvasta a pézt = megszámolta a pénzt

c) Valódi tájszók, pl.:

vonyigó = szénaboglya vagy szalmakazal magasabb pontjáról a szálak lehízására szolgáló, hosszú, kampós végű bot (alakja miatt a diáknyelvben hosszú ideig az egyest is így hívták)
csesze = a gyümölcs leverésére szolgáló hosszú bot,
libagaz = tyúkhúr
mögmohollik (a keze) = meghúzódik
nevetlen ujj = gyűrűs ujj
piripara = kamilla
kengyelös = kengyel alakú, mára kiszáradt fok
Förtő = nagy kiterjedésű, nádas terület
Szító = vízjárásos terület

Néhány szövegpélda, fonetikus lejegyzéssel:

„Torokfájáskó mög petlórilyomos ruhávā dörgőtük mög a torkunkat. A régi öregök ēre ajállották, hogy tekerd rá a csizmakapcámat! Bizony, régönn vót tetű ölég. A ruhatetűt úgy írtották, hogy könyérsütés utánn a kemöncébe berakták a ruhákat.”
„Aki mökkapta a rühöt, azok befeküttek a kemöncébe, csak a fejük vót ki a kemönce szájjánn.”
„ Ha nem köllött a gyerök, vótak angyalcsinálló asszonyok, akik értötték a móggyát! A papsajtnak kiásták a gyökerit, az erős vót, avvā szúrták fő. Mög is tutták nyomkonni. De sok fiatal lány rá is mönt ezökre a beavatkozásokra!”
„Csúf mérög vót a böléndök! De akinek fájt a foga, akkó parázsra tötték a magját, asztánn avvā füstőték a fájós fogat.”
„ Szépségöt ápót a húsvét röggelinn hozott szótalanvíz. A lányok mög a legényök ēmöntek a Dunára vízé, de nem vót szabad szóni odájig sė, mög hazájig sė.”
„Én emlékszök rá, vót ëggy picike kis asszony a Varga ucca szélibe. A Monda papa sárgaságba vót, asztánn aszt híttuk ē hozzá. Az asztánn valamit susmogott, hát mink nem értöttük, hogy mit beszéll, asztánn közbe monta, hogy főzzünk tojást keményre, aszt mökpucóta, madzagonn a nyakába akasztotta, aszt akkó ēmönt.”
„Ahun kisgyerök vót, oszt fétötték a rontástú, aszt cukros vízbe szokták lëfürdetni, mög szenes vízbe. Máshun mög a füstölő parazsat ëggy rostába tötték, aszt annak a füstye fölé tartották a gyerököt.”
„Akinek mögmohollott aratáskó a keze, annak bekötötték ecetös sárgafőddē. Nagypéntökönn aki lekkorábbann főkēt, oszt kisöprötte a házat, ārú ēmönt a rontás, mög a kígyók-békák së kőtöztek be a házba. De aki má a harangszó utánn csináta eszt, az nem vót ment a rontástú!”

A dunapataji ő-ző nyelvi dialektus

A nemzeti érték fellelhetőségének helye
6328 Dunapataj Nagyközség területe
Kategória
kulturális örökség
Értéktár
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Web
Források
-
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

A Duna menti települések konzervatív falvai és mezővárosai számos néprajzi jelenséget konzerváltak és őriztek meg az utókornak. Ilyen a dunapataji ő-ző nyelvi dialektus is, amit még számosan beszélnek a nagyközségben. E nyelvi dialektus a kutatások számára is fontos, mivel párhuzamba állítható a kalocsai pota nyelvjárással.

 

Kapcsolódó értékek

Kiskunfélegyháza
Kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Tass
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Tass
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Kiskunhalas
Kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár