Elnöki köszöntő

 

Minden településnek, közösségnek vannak megőrzésre méltó értékei, kiemelkedő teljesítményei. Ezek felismerése, gondozása és továbbörökítése a lényege és mozgatórugója a hungarikum mozgalomnak. Az átfogó értékmentő munkának mára a közösségformáló és -összetartó, identitáserősítő hatása is megmutatkozott.

 

A Magyar Országgyűlés 2012. április 2-án alkotta meg a 2012. évi XXX. törvényt a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról, amely megteremtette a nagyszabású munka törvényi kereteit.

Az alulról építkező rendszerben a háromlépcsős nemzeti értékpiramis csúcsán a hungarikumok állnak, a középső szintet a kiemelkedő nemzeti értékek, míg az alapot a helyi értéktárak nemzeti értékei képviselik. Ezek tartják nyilván a szűkebb közösség, egy település, tájegység, megye számára fontos értékeket.

Vannak tehát nemzeti értékeink, kiemelkedő nemzeti értékeink, és hungarikumaink. Ez utóbbi olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó nemzeti érték, amely belföldön és külföldön egyaránt bizonyítja a magyar nemzeti örökséghez történő tartozást, amely jellemző tulajdonságaival, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítményét képviseli. Ezeknek az értékeknek a jelentősége azért is felbecsülhetetlen, mert erősítik nemzeti öntudatunkat, a magyarság egyetemes összetartozását, eközben társadalmi-gazdasági átalakulást generálnak és erősítik hazánk pozitív megítélését.

A nemzeti értékek szakterületenkénti kategóriái a következők: agrár- és élelmiszergazdaság, egészség és életmód, ipari és műszaki megoldások, kulturális örökség, sport, turizmus és vendéglátás, természeti környezet és épített környezet.

Ezen honlap a Bács-Kiskun megyei kötődésű nemzeti értékeket mutatja be. Szerepelnek rajta a megyében fellelhető, illetve a megyéhez köthető hungarikumok, kiemelkedő nemzeti értékek, továbbá a Bács-Kiskun Megyei Értéktárba, valamint a megyében lévő települési értéktárakba felvett értékek. Elénk tárja azt a hihetetlen gazdagságot és sokszínűséget, amely körülvesz bennünket itt, a Duna-Tisza közén. Vannak közöttük nagyszerű hagyományok, amelyek összekötnek őseinkkel, építészeti remekművek, amelyek nemzedékek óta szerves részei lakókörnyezetünknek, életművek, amelyeknek példája, üzenete ma is hat ránk, találmányok, amelyek a múltban gyökerezve hatnak jövőnkre… Mindezek megszokott részei mindennapjainknak, létüket sokszor természetesnek, magától értetődőnek vesszük. Pedig érdemes újra és újra, gyermeki örömmel rájuk csodálkozni! Ezen honlap erre szeretné felhívni a figyelmet. Segítséget nyújtva és további lendületet adva további értékek felismeréséhez és oltalmához.

Rideg László
a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke

A bizottságról

A Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság tevékenysége

Bács-Kiskun megyében 2016. szeptember 26. napjáig 79 települési önkormányzat küldött tájékoztatást a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke részére arról, hogy létrehoztak-e, létrehoznak-e települési értéktárat vagy sem. Eddig 68 települési önkormányzat jelezte, hogy létre kívánja hozni vagy már létre is hozta a települési értéktárat.

A Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottsághoz 36 települési értéktár bizottságtól érkezett javaslat, valamint 16 magánszemélytől, polgármestertől, illetve szervezettől (pl. egyesülettől, kamarától, gazdasági társaságtól). Összesen 45 településről érkeztek a javaslatok (de egyes javaslatok több települést is érintenek – pl. Balotaszállási-kelebiai dámpopuláció, gemenci gímszarvas, Alföldi Kéktúra Bács-Kiskun megyei szakasza).

2016. szeptember 26-ig összesen 384 javaslat érkezett a megyei értéktárba történő felvételre vonatkozóan.

A Bizottság 340 javaslatról tárgyalt, de még érdemi döntés nem született valamennyi javaslatról.

A Bizottság összesen 188 értéket vett fel a megyei értéktárba.

A célunk az, hogy minél több települési önkormányzat fedezze fel a települési, megyei értéktárban rejlő lehetőségeket.

A megyei önkormányzat 10 szakmai szervezettel, intézménnyel kötött együttműködési megállapodást annak érdekében, hogy ezek a szervezetek szakvéleményükkel segítsék a megyei értéktár bizottság munkáját.

A bizottságról

Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság tagjai

Elnök: Szántó István
Alelnök: dr. Balogh László
Lenkei Róbert
Vörösmarty Attila
Gáspár Zsolt
Hornyák Józsefné

Javaslattételi Űrlap

Javaslattételi Ürlap letöltése



Kapcsolat

Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság
Cím: 6000 Kecskemét, Deák F. tér 3.

Telefon: +36 76 513 - 813

e-mail: bankoagnes@bacskiskun.hu



megyei kötődésű
hungarikumok
kiemelt nemzeti értékek

Linkek

 

A Szablya:

Ívelt pengéjű fegyver. Az egyik legtökéletesebb vágófegyver. Ázsiában alakult ki. Hogy mitől volt jó egy szablya, azt annak görbülete, tömege, súlypontja, a penge minősége, a markolat tengelye határozta meg. A fegyver szépségére legalább annyira ügyeltek, mint harci képességére. Késői díszszablyáknál a fent említett kritériumokat sokszor figyelmen kívül hagyták, mert nem hadakozásra készültek. Kialakult az a nézet, hogy a fegyver minél szebben, pompásabban volt díszítve, a tulajdonosát annál kiválóbbnak tekintették. Így a díszszablyák árulkodnak hajdani viselőjének társadalmi és vagyoni helyzetéről is. Sokukat ünnepi alkalomra készítették és a parádézó arisztokrácia (bárók, grófok) viselték pl. V. Ferdinánd 1830. szeptember 27-i koronázásakor Pozsonyban. A szablya a magyar nemesség szimbóluma volt („Fogason függ, rozsda marja…”). Sok esetben legendák lengték körül a híres magyar szablyát.

A szablya egyélű, görbe kard, melynek külső éle ki van élesítve. Hosszúsága 70-90 cm, ebből a penge hossza 60-65 cm-nyi. Belső-Ázsiából és Kínából származik. Európába az ázsiai lovas népekkel került be (könnyű lovassági fegyver), ebben oroszlánrésze volt a magyaroknak. Előnye, hogy kisebb erő kifejtésével is mélyebb sebeket ejt, mint az egyenes kard. Az ívéltség következtében a penge éle kisebb felületen éri a célt, tehát könnyebben behatol, emellett a penge egyidejű húzása is mélyíti a sebet. A hasító mozdulat erejét a markolat ferde kiképzése is növeli, ha a szablyát a harcos csuklóból mozgatja. Előnye továbbá a kisméretű könnyű szablyának a lóról való alkalmazhatósága. A lovas fegyverét a ló leggyorsabb mozgása közben is képes különböző irányokba forgatni, vágtában suhintás szerűen az ellenfélre sújtani. A szablya egyedüli hátránya, hogy a vaspáncéllal szemben hatástalan.

A szablya Magyarország területén legelőször a népvándorlás korában tűnt fel. Két változatban fordult elő. Az egyik a szarmata-hun, másik az avar szablya. Állítólag a magyarok kapcsán, a honfoglalás-kori szablyákon jelent meg a fokél. A középkori Magyarországon a szablya használata visszaszorult és inkább a kétélű kardok terjedtek el. Csak a török uralom idején, majd a huszárok fegyvereként vált ismét gyakorivá. Egészen az első világháborúig használták. A gyorsan fejlődő technika, a lőfegyverek elterjedése tulajdonképpen értelmetlenné tette használatát.

A Borsody-rendszer mint jellegzetesen magyar oktatás módszertan.

Borsody László a Wiener Neustadti tanfolyamon végzett, mint oda vezényelt katonatiszt 1898-1899-ben. Majd a Ludovikára került, mint alvívó mester Leszák Károly fővívó mester mellé. 1916-1925-ig Leszákot követi a Ludovika fővívó mester beosztásában. 1925-től a Ludovikából kivált Magyar Királyi Honvéd Sporttanár- és Vívómester képző Intézet (SPOTI) fővívó mestere. Már Ludovikás tanári évei alatt is foglalkoztatta, hogy a sok támadó és védő mozdulat ezernyi kombinációját világos, logikus, jól felépített rendszerbe felépíteni, mert minden általa látott, tanult vívó irányzatnak voltak előnyei és gyengéi. Hetekig és hónapokig vizsgált minden egyes támadó és védő mozdulatot. Tökéletesítette, csiszolta, finomította őket. A régi kardiskolával ellentétben, taktikai szempontból bevezette a hátra lépést. Valamint könnyedebbé tette és felgyorsította a lábmunkát. A lábmunka különböző elemeihez mindig más és más ütemezést rendelt. A Borsody módszer jellegzetessége az úgynevezett guruló lépés és annak sorozatai. A védő mozdulatokat négy részre bontotta például negyed kvart, fél kvart, háromnegyed kvart, teljes kvart. A kard különböző pozíciójában különböző fogásokat vezetett be. A stratégiára és taktikára különös hangsúlyt helyezett. Mint katona vívómester a támadások előtti felderítés és előkészítés fontos szerepet kapott rendszerében. A Borsody rendszer egyik legjellemzőbb eleme azonban a tananyag tökéletesen illeszkedő módszertani felépítettsége, mely a legegyszerűbb elemtől halad az összetett és a bonyolult kombinációk felé. A mozdulatok katonai logikával történő tökéletes összefűzése semmilyen más külföldi vívó rendszerben nem található meg. A hatékonyságára, eredményességre talán a legjobb példa: Jekelfalussy Piller György katonatiszt, kétszeres olimpiai bajnok és hatszoros Európa bajnok, aki Borsody személyes tanítványa volt.

Vívó- és lovasversenyek a helyőrségben (Kecskemét)

A helyőrségben állomásozó alakulatok tisztikara kiemelt figyelmet fordított a különböző versenyek és katonai rendezvények szervezésére, valamint azok propagálására. 1920 augusztusától a kecskeméti állomásparancsnokság tisztikara vívókört hozott létre. Minden hétfőn és csütörtökön gyakoroltak a vívókör tagjai. Az Újkollégium vívótermében voltak a foglalkozások. A katonák edzéseit Bach Benő vívómester tartotta.

A Kecskeméten települő alakulatok a 9. gyalogezred II. zászlóalja, az 1. honvéd huszárezred II. huszárosztálya és az 5. tüzérosztály 1923. május 12-én közös helyőrségi atlétikai tornát rendeztek a Kecskeméti Atlétikai Club pályáján jótékonysági céllal különböző számokban. Eredmények: súlylökésben 1. Rein Ferenc tüzér, 100 méteres síkfutásban Kovács Ferenc őrmester és kézigránát-dobásban Markó őrmester.

1925 május 14-én a Rudolf lovassági laktanyában első ízben rendeztek helyőrségi vívóversenyt, melyen megjelent Eekensberger ezredes Kecskemét állomásparancsnoka is. A kardverseny végeredménye:
1. Bertalan Béla hadnagy (5. tüzérosztály),
2. Luy Géza hadnagy (9. gyalogezred II. zászlóalj),
3. Csuka Győző főhadnagy (5. tüzérosztály),
4. Bodnár József százados (5. tüzérosztály),
5. Jónás József főhadnagy (9/II. zászlóalj),
6. Kovács Elemér főhadnagy (9/II. zászlóalj).

A következő vívóversenyt 1926. március 24-én rendezték az Új-kollégium tornatermében. Április 23-24-én az 5. tüzérosztály lovaglóiskolájának záróünnepélye nagyszabású versennyel fejeződött be.

Eredmények: díjlovaglás: 1. Molnár főhadnagy, 2. Csuka Győző főhadnagy, 3. Duducz Béla főhadnagy. Díjugratás: 1. Takács főhadnagy, 2. Duducz Béla főhadnagy, 3. Molnár főhadnagy, 4. Trux László főhadnagy, 5. Lankrácz főhadnagy.

Magyar Szablya

A nemzeti érték fellelhetőségének helye
Bács-Kiskun megye
Kategória
Kulturális örökség
Értéktár
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Web
Források
-
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

„A kard egész nemzeti történetünk szerves része, elődeink legfőbb fegyvere volt” – mondta el köszöntőjében 2015. november 13-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (Ludovika) Szakáli István Loránd a Földművelésügyi Minisztérium agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős helyettes államtitkára.

A magyar szablya, mint eszközt a honfoglalás korától számítva a magyarok által terjedt el világszert, és lett méltán világhírű. Általa nyert a magyar nemzet óriási tiszteletet és alapozta meg a mai kardvívás alapjait, így méltán helyt érdemel az értéktárban.

„Egy nemzetnek sem lenne illőbb és szükségesebb a kardját jól forgatni tudni mint a magyarnak, mert ami, és amije van, azt ennek köszönheti!” (báró Wesselényi Miklós)

 

Kapcsolódó értékek

Dunavecse
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Kiskőrös
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Kecskemét
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Bácsborsód
kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Bács-Kiskun megye
Kulturális örökség
Bács-Kiskun Megyei Értéktár