Elnöki köszöntő

 

Minden településnek, közösségnek vannak megőrzésre méltó értékei, kiemelkedő teljesítményei. Ezek felismerése, gondozása és továbbörökítése a lényege és mozgatórugója a hungarikum mozgalomnak. Az átfogó értékmentő munkának mára a közösségformáló és -összetartó, identitáserősítő hatása is megmutatkozott.

 

A Magyar Országgyűlés 2012. április 2-án alkotta meg a 2012. évi XXX. törvényt a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról, amely megteremtette a nagyszabású munka törvényi kereteit.

Az alulról építkező rendszerben a háromlépcsős nemzeti értékpiramis csúcsán a hungarikumok állnak, a középső szintet a kiemelkedő nemzeti értékek, míg az alapot a helyi értéktárak nemzeti értékei képviselik. Ezek tartják nyilván a szűkebb közösség, egy település, tájegység, megye számára fontos értékeket.

Vannak tehát nemzeti értékeink, kiemelkedő nemzeti értékeink, és hungarikumaink. Ez utóbbi olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó nemzeti érték, amely belföldön és külföldön egyaránt bizonyítja a magyar nemzeti örökséghez történő tartozást, amely jellemző tulajdonságaival, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítményét képviseli. Ezeknek az értékeknek a jelentősége azért is felbecsülhetetlen, mert erősítik nemzeti öntudatunkat, a magyarság egyetemes összetartozását, eközben társadalmi-gazdasági átalakulást generálnak és erősítik hazánk pozitív megítélését.

A nemzeti értékek szakterületenkénti kategóriái a következők: agrár- és élelmiszergazdaság, egészség és életmód, ipari és műszaki megoldások, kulturális örökség, sport, turizmus és vendéglátás, természeti környezet és épített környezet.

Ezen honlap a Bács-Kiskun megyei kötődésű nemzeti értékeket mutatja be. Szerepelnek rajta a megyében fellelhető, illetve a megyéhez köthető hungarikumok, kiemelkedő nemzeti értékek, továbbá a Bács-Kiskun Megyei Értéktárba, valamint a megyében lévő települési értéktárakba felvett értékek. Elénk tárja azt a hihetetlen gazdagságot és sokszínűséget, amely körülvesz bennünket itt, a Duna-Tisza közén. Vannak közöttük nagyszerű hagyományok, amelyek összekötnek őseinkkel, építészeti remekművek, amelyek nemzedékek óta szerves részei lakókörnyezetünknek, életművek, amelyeknek példája, üzenete ma is hat ránk, találmányok, amelyek a múltban gyökerezve hatnak jövőnkre… Mindezek megszokott részei mindennapjainknak, létüket sokszor természetesnek, magától értetődőnek vesszük. Pedig érdemes újra és újra, gyermeki örömmel rájuk csodálkozni! Ezen honlap erre szeretné felhívni a figyelmet. Segítséget nyújtva és további lendületet adva további értékek felismeréséhez és oltalmához.

Rideg László
a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke

A bizottságról

A Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság tevékenysége

Bács-Kiskun megyében 2016. szeptember 26. napjáig 79 települési önkormányzat küldött tájékoztatást a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke részére arról, hogy létrehoztak-e, létrehoznak-e települési értéktárat vagy sem. Eddig 68 települési önkormányzat jelezte, hogy létre kívánja hozni vagy már létre is hozta a települési értéktárat.

A Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottsághoz 36 települési értéktár bizottságtól érkezett javaslat, valamint 16 magánszemélytől, polgármestertől, illetve szervezettől (pl. egyesülettől, kamarától, gazdasági társaságtól). Összesen 45 településről érkeztek a javaslatok (de egyes javaslatok több települést is érintenek – pl. Balotaszállási-kelebiai dámpopuláció, gemenci gímszarvas, Alföldi Kéktúra Bács-Kiskun megyei szakasza).

2016. szeptember 26-ig összesen 384 javaslat érkezett a megyei értéktárba történő felvételre vonatkozóan.

A Bizottság 340 javaslatról tárgyalt, de még érdemi döntés nem született valamennyi javaslatról.

A Bizottság összesen 188 értéket vett fel a megyei értéktárba.

A célunk az, hogy minél több települési önkormányzat fedezze fel a települési, megyei értéktárban rejlő lehetőségeket.

A megyei önkormányzat 10 szakmai szervezettel, intézménnyel kötött együttműködési megállapodást annak érdekében, hogy ezek a szervezetek szakvéleményükkel segítsék a megyei értéktár bizottság munkáját.

A bizottságról

Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság tagjai

Elnök: Szántó István
Alelnök: dr. Balogh László
Lenkei Róbert
Vörösmarty Attila
Gáspár Zsolt
Hornyák Józsefné

Javaslattételi Űrlap

Javaslattételi Ürlap letöltése



Kapcsolat

Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság
Cím: 6000 Kecskemét, Deák F. tér 3.

Telefon: +36 76 513 - 813

e-mail: bankoagnes@bacskiskun.hu



megyei kötődésű
hungarikumok
kiemelt nemzeti értékek

Linkek

 

Kecskeméti Magyar kajszi (C 235)
(Magyar legjobb, Ungarische beste)

Származása: magyar származású fajtakör, amely elsősorban a Duna-Tisza közén terjedt el, de az egész országban megtalálható.
Hazai elterjedése: áru-gyümölcsösökben 45,4%, üzemi gyümölcsösökben 43,8%.
Érési ideje: július második és harmadik harmadában érik, szedését rendszerint július első hetében meg lehet kezdeni.
Termőképessége: általában rendszeresen és bőven terem. Korán termőre fordul, nagy terméshozamokra képes.
Termékenyülése: kifogástalanul termékenyül, öntermékenyülő.
Gyümölcse: nagy vagy középnagy, széles, tompán kúp alakú. Színe világos-, majd narancs-sárga, vérpiros fedőszínnel mosott. Kocsánya középhosszú, vastag barnás bordó-piros színű. Húsa narancssárga, félkemény, magvaváló, kissé rostos, lédús. Íze közepesen édes, gyengén savas, jellegzetes zamattal. Jól szállítható.
Hajtásrendszere: levele középnagy, széles tojásdad alakú. Vesszeje középerős, zömök, vastag, barnás színű, amelyen sötétbordó bemosás van. Koronája nagy, széthajló, csüngő ágú, nyomott félgömb alakú.
Ellenálló-képessége: a téli és a késő tavaszi fagyok iránt érzékenyebb, mint a Borsi-féle rózsa fajta.
Termőhely igénye: nem igényes fajta, legjobban a középkötött vályogon és a kötött altalajú homokon fejlődik
Gazdasági értéke: a Borsi féle kései rózsa fajta mellett a legértékesebb kajszifajtánk, amely friss fogyasztásra, konzervipari feldolgozásra és export célokra egyaránt a legjobban felhasználható. Nagymértékű további telepítése az áru-gyümölcsösökben és házikertekben is indokolt.

A két géncentrumból (VAVILOV, 1950; ZSUKOVSZKIJ, 1971) az Armeniaca-nemzetség fajai, majd fajtái előbb a Selyemút szárazföldi részén eljutottak Közép-Ázsiába, ahol mutációval létrejöttek az édes magvú sárgabarackok. De eljutott a Tengeri Selyemúton a közönséges barack kajszi alakja Irakon és Törökországon át Európába, majd az Európán kívüli régiókba is.

A./ Armeniaca vulgaris fajták

1. Közép-ázsiai csoport
Erős hajtásnövekedés, magas életkor, későn virágzik; széles érési szezon – május-szeptember között. A termésszín, -alak és levesség különböző, szőrös és sima terméshéj, magvaváló vagy duránci, édesmagvú, aszalható (kuraga). Termése édes és zamatos gyümölcs, húsa fehér-narancssárga, két alcsoportja: fergánai és szamarkandi csoport, aszalásra alkalmas (cv. Kecs-psar).
a/ Ferganai csoport: sötét színű, molyhos, savszegény, aszalni való fajták (cv. Kandak)
b/ Szamarkandi csoport: élénk színű, sima héjú, savas fajták (cv. Szuphoni)

2. Iráni-kaukázusi csoport
Koronája szétterülő, gyümölcs szárazanyag-tartalma 3–15%, két hónapos érési idénye, középnagy, aromás-kissé savas, édes húsú, nem lisztes, magja édes, aszalásra is (cv. ’Kései óriás, Sirazi).

3. Európai-amerikai csoport
Középerős növekedésű, 2-3 növekedési szakasszal. Örmény és perzsa, valamint török fajtákból, gyümölcse nagy, aro-más-savas, a virágzási és érési időpont nincs szoros összefüggésben, többnyire keserűmagúak (cv. Ananász). A XIX-XX. században amerikai, dél-afrikai, afrikai és ausztrál fajtákkal bővülve a csoport neve csak részben fedi a csoport fajtáit.
a/ Édes magvú fajták (kajszibarack típusúak: cv. Magyar kajszi, Ceglédi bíborkajszi)
b/ Keserű magvú fajták (rózsabarack típusúak: cv. ’Borsi rózsa, Rózsakajszi C. 320)
c/ Vegyes csoportú fajták (1-2. csoporttal keverten: cv. Hargrand, Harcot)

Kecskeméti magyar kajszibarack

A nemzeti érték fellelhetőségének helye
Kecskemét kistérség, Nagykőrös, Kiskunfélegyháza
Kategória
agrár- és élelmiszergazdaság
Értéktár
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Web
Források
1. ANGYAL D. (1926): Gyümölcsismeret (Pomologia). Pátria Nyomda, Bp. 409-422.
2. ASMA, B. M. (2000): Kayisi yetistiricilidi. Baski Evin Ofset, Malatya.
3. ASMA, B. M. (2002): Mismis. Baski Evin Ofset, Malatya.
4. BENKŐ L. (főszerk.) (1984): Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I. köt. Akadémiai Kiadó, Bp. 244.
5. BODOR P. (1812): Eladó válogatott gyümöltsfa-oltoványok laistroma. Kolozsvár.
6. BORDEIANU, T., BOTEZ, M., CONSTANTINESCU, N., COSTETCHI, M., CVASNÎI, D., DEMIANOVICI, S., MIHÃESCU, GR. (edits) (1967): Pomologia RSR V. Caisul – Persicul. Edit. Acad. Rep. Soc. Rom., Bucuresti.
7. BRÓZIK S. (1960): Termesztett gyümölcsfajtáink 2. Csonthéjastermésűek. Kajszi – szilva. Mezőgazdasági Kiadó, Bp.
8. BRÓZIK S. (szerk.) (1972): Gyümölcsfajta-ismertető. ÁG Gyüm. term. Szakbiz., Bp. 113-130.
9. BRÓZIK S. (1993): Gyümölcsfajták. Magyar Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 31-33. és 76-79.
10. BRÓZIK S., KEREK M. M., ERDŐS Z. (2001): Kajszi. in: Brózik S., Kállay T.-né (szerk.): Csonthéjas és héjas gyümölcsfajták. Mezőgazda Kiadó, Bp. 74-91.
11. CÂMARA MACHADO, A. da, REGNER, F., STEINKELLER, H., MATTANOVICH, D., HANZER, V., WEISS, H., LAIMER da CÂMARA MACHADO, M., KATINGER, H. (1992): Coat protein-mediated protection against plum pox virus. Acta Hort. 309: 203-210.
12. COCIU, V. (edit.) (1993): Caisul. Edit. Ceres, Bucuresti.
13. COLIN J. T. (1802): Gründlicher Unterricht, die besten französischen Obstbume zu pflegen, und derselben Früchte zu benutzen. J. L. Stotz, Eisenstadt. 546-551.
14. CSELEBI, E. (1985): Török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Gondolat Kiadó, Bp.
15. DARWIN, Ch. (1959): Az állatok és növények változásai háziasításuk során I-II. Akadémai Kiadó, Bp.
16. DE CANDOLLE, A. 1894. Termesztett növényeink eredete. KMTT, Bp. 223-227.
17. ENTZ F. (1859): Kertészeti füzetek 12. Herz János Nyomája, Pest. 37-91.
18. FAUST, M., SURÁNYI, D., NYUJTÓ, F. (1998): Origin and dissemination of apricot. Hort. Rev. New York 22: 225-266.
19. GIMESI N., FARKAS G. (1949): A porzó- és termőtáj fejlődésének correlatiója. Agrártud. Egyet. Kert. és Szőlőgazd. Kar Közlem. 13: 196-198.
20. GÖNCZI P. (1912): A kertészet kézikönyve átdolg. Kúthy B. Franklin Társulat, Bp.
21. GYURÓ F., SZABÓ Z. (1990): Kajszifajták. in: Gyümölcstermesztés szerk. Gyuró F. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 392-396.
22. HAGEN, L. S., KHADARI, B., LAMBERT, P., AUDERGON, J. M. (2002): Genetic diversity in apricot revealed by AFLP markers: species and cultivars comparisons. Theor. Appl. Genet. 105 (2-3): 298-305.
23. HALÁSZ J., HEGEDŰS A., PEDRYC A. (2005): Kajszifajták termékenyülési viszonyainak genetikai háttere. Kertgazdaság Ksz: 95-103.
24. HARSÁNYI J. (1978): Kajszifajták klónjainak értékelése fajtakísérletekben. Fajtakísérletezés 1976, 159-178.
25. HARSÁNYI J. (1979): Kajszibarack. in: Gyümölcsfajtáink. Gyakorlati pomológia szerk. Tomcsányi P. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 225-265.
26. HARSÁNYI J. (1981): Fontosabb kajszibarackfajták. in: Nyujtó F., Surányi D.: Kajszibarack. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 83-109.
27. HEDRICK, U. P. (1938): Cyclopedia of hardy fruits. MacMillan Co., New York.
28. HERSZÉNYI L. (1934): Gyümölcsfajta ismertetés (340 csemegeszőlő, 20 borszőlő és 263 gyümölcsfajta részletes leírása). Stephaneum Nyomda, Bp. 221-224.
29. HORN J. (1939): Kajszi, cseresznye és meggy termesztése. Növényvédelem és Kertészet Kiadása, Bp. 25-26.
30. HURTADO, M. A., ROMERO, C., VILANOVA, S. ABBOTT, A. G., LLACER, G., BADENES, M. L. (2002): Genetic linkage maps of two apricot cultivars (Prunus armeniaca L.) and mapping of PPV (sharka) resistance. Theor. Appl. Genet. 105 (2-3): 182-191.
31. JESZENSZKY Á. (1995): A magyar kertészet története. Magán kiadás, Bp.
32. JOOBEUR, T., VIRUEL, M. A., VICENTE, M. C. JAUREGUI, B., BALLESTER, J., DETTORI, M. T., VERDE, I., TRUCO, M. J., MESSEGUEUR, R., BATLLE, I., QUARTA, R., DIRLEWANGER, E., ARUS, P., de VICENTE, M. C. (1998): Construction of a saturated linkage map for Prunus using an almond x peach F2 progeny. Theor. Appl. Genet. 97 (7): 1034-1041.
33. KEREK M. M., BRÓZIK S., ERDŐS Z. (2000): Kajszi. in: Brózik S., Kállayné T.-né (szerk.): Csonthéjas gyümölcsfajták. Mezőgazda Kiadó, Bp. 127-154.
34. KEREK M. M., NYUJTÓ R., SURÁNYI D. (1998): Kajszibarack (Sárgabarack). in: Soltész M. (szerk.): Gyümölcsfajta-ismeret és- használat. Mezőgazda Kiadó, Bp. 224-257.
35. KNIGHT, R. L. 1969: Abstract bibliography of fruit breeding and genetics to 1965 Prunus. CAB, East Malling (Kent).
36. KOSZTINA, K. F. (1936): Abrikosz. Izd. Vszeszojuz. Akad. Sz. Nauka, Leningrad.
37. KOSZTINA, K. F. (1964): Application of botanico-geographic method to classification of apricot. 150 let Goszud. Nikit. Bot. Szadu 170-189.
38. KOSZTINA, K. F. (1970): Szelekcionnoje iszpolzovanije szortovüh fondov abrikosza. Izd. Ajasztan, Jerevan. 177-189.
39. KOVÁCS F. (1948): Jövedelmező kajszitermesztés. Petőfi Nyomda, Kecskemét. 19-20.
40. KRÜSSMANN, G. (1978): Prunus. in: Handbuch der Laubgehölze Band III. Paul Parey, Berlin-Hamburg. 13-56.
41. LEIBITZER (1836): Vollständiges Handbuch der Obstbaumzucht… G. Heckenast, Pest. 108-113.
42. LIPPAY J. (1667): Gyümölcsös kert. Cosmerovius Máté Nyomdája, Bécs. 180-189.
43. LÖSCHNIG, J., PASSECKER, F. 1954. Die Marille (Aprikose) und ihre Kultur. Österreich. Agrarverlag, Wien.
44. MÁDY R. (1999): Fajtaválasztás. in: Molnár L. – Vágó E. (szerk.): Kajszitermesztés képekben. MGySz Dél-Alf. Tag. – Aclux Bt., Kecskemét. 102-132.
45. MÁDY R., SZALAY L. (1993): Kajszifajták. in: Pénzes B. – Szalay L. (szerk.): Kajszi. Mezőgazda Kiadó, Bp. 85-126.
46. MALIGA P. (1948): Adatok a kajszifajták alkati meddőségéhez. Agrártud. Egyet. Kert.-és Szőlőgazd. Kar Közlem. 12: 74-80.
47. MEHLENBACHER, S. A., COCIU, V., HOUGH, L. F. (1992): Apricots (Prunus). in: Moore, J. N. – Ballington, J. R. Jr. (eit): Genetic recources of temperature fuir and nut crops Vol. I-II. ISHS, Wageningen. 65-107.
48. MOHÁCSY M. 1946: A gyümölcstermesztés kézikönyve. Pátria Nyomda, Bp.
49. NYUJTÓ F., TOMCSÁNYI P. (1959): A kajszibarack és termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 76-103.
50. NYUJTÓ F., SURÁNYI D. 1981: Kajszibarack. Mezőgazdasági Kiadó, Bp.
51. OBORÒOVÁ, J. (1998): Študium pel’u opel’ovacich a oplodòovacich pomerov vybraných genotypov marhúl’. Dizertácia tézis, Lednice, Brno. 21.
52. OROSZ T. (1958): A kajszi termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 12-15.
53. PEDRYC A. (2003): Biotechnológiai és molekuláris technikák szerepe a kajszinemesítésben. in: Pénzes B. – Szalay L. (szerk.): Kajszi. Mezőgazda Kiadó, Bp. 76-84.
54. RAPAICS R. (1940): A magyar gyümölcs. KMTT, Bp.
55. RAVELONADRO, M., HILY, J. M., BRIARD, P., MONSION, N., SCORCA, R. (2007): Co-infection of transgenic plums with Prunus Necrotic and Plum Pox viruses. Acta Hort. 734: 125-125.
56. RAYMAN J., SZABÓ Á. (1966): Gyümölcstermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Bp.269-271.
57. RAYMAN J., TOMCSÁNYI (1964): Gyümölcsfajták zsebkönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 181-202.
58. SURÁNYI D. (1970): A csonthéjasok termékenyülési viszonyainak mutatója: a virágindex. Bot. Közlem. 57: 135-138.
59. SURÁNY D. (1977): A kajszibarack virágszerveződésének sajátságai. Bot. Közlem. 64:125-133.
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

A kecskeméti kajszibarack több évtizedes hazai és európai sikertörténet volt a múlt század 30-s éveiben, ezen régi sikereket szeretnénk újra elérni a gyümölcs nemzeti értékké való nyilvánításával. A kecskeméti kajszibarackból készült Kecskeméti Barackpálinka már az Európai Unió szakhatóságánál Európai Földrajzi eredetvédettségi elbírálásra vár, illetve szerepel a Magyar Értéktárban.

 

Kapcsolódó értékek

Szentkirály
agrár- és élelmiszergazdaság
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Kecskemét
Agrár- és élelmiszergazdaság
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Helvécia
agrár- és élelmiszergazdaság
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Kunadacs
agrár- és élelmiszergazdaság
Bács-Kiskun Megyei Értéktár
Balotaszállás, Kisszállás, Kelebia
agrár- és élelmiszergazdaság
Bács-Kiskun Megyei Értéktár